December első felében a kis család idelátogatván körülnéztünk, például elutaztunk délre:
Szörfözik ám!
Anya lovagol
Mangrove evezős
Tesók
Ákos teremtése
Kimászott, onnan ugrott
Nyílméreg
Aztán Anya maradt, és kirándultunk északra és keletre:
MiniKajmán
Anya nagy kókusszal
GigaBoa
Templom San Ramónban
Dísznövényültetvény
Nem tudom, látszik-e, de pulykák ülnek a banánon.
Cirith Ungol és Frodó
Épít….
…leomlik…
…újraépít.
Casado
Pózolj tukánnal akció volt az állatkertben
…és lepkével akció is
Anya egy kisebb lapu alatt
Az igen ritka kétujjú lajhár táplálkozás, vakarózás, lógás, kapaszkodás közben. Nincsenek felesleges mozdulatok.
Koatival
Pihi a vulkán oldalán
Anya a hiperűrugrás előtt
Nagy fa, csábító lelógó izével
Lelógó izén csábításgyakorlás
Koati – Ormányos medve
Végül beköszöntött a Karácsony, eljött a Télapó, elmúltak a viharok, a tukánok pedig ülnének a csupasz körtefán. A trópusi Karácsonyi tűzijátékroham 17-én kezdődik, Karácsony este tetőzik, majd másfél hét alatt lassan kifut. Szilveszterkor újabb tetőpont van. A tűzijáték ebben az időszakban teljesen napszakfüggetlen, akad, akinek hajnalban jut eszébe begyújtani, de van, aki verőfényes napsütésben érzi megfelelőnek.
A január “üzleti úttal” kezdődött, elmentem a karibi partra kakaót vadászni. A dolog nem egyszerű, de mindössze 10 buszátszállással és négy mostmárelegemvanmegyekstoppal megjártam. Az egyik buszon fényképeztem az alábbi menetrendet, melyen nem várt célállomások jelentek meg:
Végül egy teljesen nem ide tartozó monitorgekkó jutalomként annak, aki idáig elolvasta:
Tehát elutaztunk múlt héten a Tortuguero NP-ba, meglesni a teknősöket. Nagyon érdekes hely, eleve már az odaút is kalandos, két buszátszállás után az út utolsó része hajóval fogy el, ráadásul Banános Joe hajójával. És tényleg: beszálltunk a kis csónakba kb. 20-an, majd mellettünk egy tanker indult az elzárt faluba (az ott hátul mind gáz):
Az úton láttunk krokodilokat, az egyiknek a szemét lepkék lepték, de nem sikerült lefényképezni, mert nem. Nórit viszont igen, amint a dzsungel hajón kócolódik:
A parton sétálva Nóri fáról ugrott, majd láttunk egy madarat, a két kép valahogy összetartozik:
A teknősökkel tök nagy szerencsénk volt, mert épp kikeltek, ráadásul délután (külön frankóság, mert ezek normálisan éjjel bújnak elő). A sok turista csak nézett, mikor Nóri feltette őket a tűzre bográcsos magyaros becsináltnak.
Valójában nem fő teknős,
Aranyos kis teknős nem sős.
Fényképezzük, nézegetjük,
Sánta rímet farigcsáljuk.
Van itt felülnézeti kép is:
A hely egyik legfrankóbb programja a dzsungeles kenutúra.
Csendben suhanó kajmán,
Lapít a mocsár alján.
Állva napozó teknős,
Feszít az ágon, nem nős.
Félúton az egyik másik hajó egyik lányának egyik fényképezőgépére rátelepedett egy piros szemű béka. Ezt is lefényképezőception-öltük.
A parti séta teknős híján különböző pótcselekvésekkel telt. Erről szóljon most a következő két kép.
Az elmúlt hónapban a viszonylag jól ellevés és az eső bámulása volt a teendőnk. Ennek eredményeképpen születtek az alábbi képek és videók (amikor kisütött / nem sütött ki de nem esett):
Nóri vidám tengerezésének megörökítése:
Aztán itt vannak például a vagánykodósak:
Meg rájöttünk, hogy a medencében fényképezni jó dolog:
Megint Rikka, rögtön el is mentünk a környékbeli bálnafesztiválra. A bálnafesztivál minden évben Uvitában van, mert itt gyűlnek össze a bálnák, valamiért ezen a helyen:
Kisétáltunk a bálnauszonyra, ahol a meglepően csúszós részen való átkelés után turistamentes részre érkeztünk. Ide:
Természetesen, mire távoztunk, szemben szerencsétlenül csúszkáló-totyogó helyiek próbálták meg a mintánkat követni, de hah, hát nem lehet mindenki edzett magyar szittyon.
Úgyhogy befizettünk a befizetős kishajós túrára…
…átszeltük a gigantikus hullámokat (minek eredményeképpen a mögöttünk ülő csajszi összeomlott), majd pedig violá:
szeptember 15.
A bálnákat követően hétköznapok, gyár, füst, kémény, szürke köd és szarvasvadász, mígnem felbukkant a környéken Paulina, a terhes imádkozó sáska:
Szült is hamarosan egy hombárméretű gubót a citromfánkra, na de ennyit a természetről.
szeptember 18.
A magyarok megint akcióban, miután elkészült a nem dokumentált uborka, nekiláttunk újra káposztát készíteni, immár vöröskáposzta nélkül, rendes recept alapján. (az illusztráció kedvéért az echo TV legújabb reklámarcát tettük a káposzta tetejibe)
szeptember 21.
Felmentem a hegyekbe bingózni, mellesleg megtekintettem a kakaóbab ültetvényt, fene, hogy nem vittem a sétapálcámat, igazi Coimbra módra közlekedhettem volna.
A bingót kukoricával játsszák. Rárepültem volna a rizsfőzőre és a hajszárítóra is, de a kukoricák nem adták ki. Viszont a játéktér a templom melletti csarnokban volt, így a játék- és mókamesternek – aki 10 perccel azelőtt még papnak adta ki magát – nem kellett messzire sétálnia a vasárnapi mise után. Ennek is lehet ám örülni. A Bingó itt a hét egyetlen közösségi eseménye, mindenki szépen felöltözik, megfésülködik, csak a suttyó magyar turista kicsit dzsungelszagú.
A bingóról való távozás nem egyszerű. Egy platós Nissan sietett a segítségemre, hogy elérjem a buszt, hogy aztán zötykölődhessek, míg az átkel a kb. 30 km-nyi földúton. Vicces látvány a neoplan (igazából King Long, csak úgy néz ki, mint egy neoplan) a dózerúton.
Legfrissebb: a helyi gyerekek reggel óta nyüstölik a szögesdrótot, mert be akarnak jönni fürödni. Elég kellemetlen, mert nagyon aranyosak, de ha beengedjük őket: a) belefulladnak a medencébe; b) megöl a tulaj.
Három hete elmentünk egy közeli vízeséshez, hogy majd ott ugrálunk, hát ami ott talált, az minden várakozáson felül volt. Dzsungel közepén, senki sehol, kellemesen nem hideg vizű patak, tóba esik egy ugrálhatóan magas szikláról. Kicsit elgondolkoztam, hogy vajon milyen forgatásról fognak elzavarni. Íme az Asylum Studios fenti eseményt megörökítő, kis költségvetésű műve (a hanggal elég sokat szívtak a vágók, azzal kell hallgatni).
(Laci, remélem tudod, hogy vége a monopóliumodnak. A sziget már meg is keresett egy masszív melóval. :))
Aztán meglátogattuk a helyet éjjel is
július 24.
Múlt héten pedig elmentünk a kakaóültetvényre, San José irányába kb félúton. Itt:
A kakaóültetvény remek hely, dzsungel közepén (ez is), a ház oldala nincs, de van szúnyogháló. A helyi farmtulajok önkénteseken keresik zsírosra magukat, és mindehhez mindenki kedvesen mosolyog. Erről a kirándulásról itt néhány kép:
Vecsés alsó jelenti, hogy a savanyúság üzem beindult, a határon túli magyarok az ötéves tervek korszakát megszégyenítő sebességgel termelik a kovászos uborkát és a savanyú káposztát. A minőséget a bajszos néni a Lehel-piac második emeletéről megvizsgálta, és elismerően csettintett sokatízlelt szájával. Kérem, innen beszéljenek magukért a képek:
A parton a helyzet változatlan, Nórit vagy épp művét különböző képeslapokon lehet megfigyelni. A képeket úgy kell nézni, hogy közben az alábbi zene szól.
A VB-ről pedig itt nem lehet nem megemlékezni. Utcán ugrálós, táncolós, teherautó platón sörözős mulatság. Ha a legközelebbi VB-n a legjobb 8 közé akarunk jutni, mint magyar válogatott társadalom, társadalmilag javasolt az öröm ezen formájának elsajátítása.
Plusz: mivel nem találtunk semmilyen értelmes savanyított dolgot, a kezünkbe vettük az irányítást. Az alábbi képeken a savanyú káposzta készítési fázisai.
Két hete újra itt. Már majdnem bejutottunk a nemzeti parkba, de miután Nórit áthajtottam Hádész Poszeidónján, és végre elérkeztünk volna a hét szilvafa által keretezett Elízium partjára, a park őr kedvesen mosolyogva visszazavart minket a nagy népi strandra (Purgatórium). De legalább láttunk két barátságos leguánt.
Azóta Nóri szörfözik, sőt (a’la Mici) a szörfök Nóriznak
, és vettünk egy saját deszkát, ami elsőre nem tűnik gigantikus lépésnek, azonban ezzel (és a ma megvásárolt porszívóval) a mobilitásunk lényegében elhanyagolhatóra apadt. Úgyhogy gyorsan meg is szereltem a teraszon a villanyt, és a San Jose-i vásárfiát felaggattuk a plafonjára. Ecce:
Ezután pedig frankó lepedők alatt reggelizhetünk. Az alábbi kép illusztráció, a jólétünk látszatának fenntartása érdekében (a mosoly dramatizációs eszköz):
A naptejjel való spórolás, valamint az esőben is jó szörfözni életérzés jegyében a tegnap délutánt a parton töltöttük.
Aligharmincfokos télies idő
Úgy tűnik, a majmok is kedvelik a borús időt – legalábbis a kapucinusok egy kb 10 fős klikkje.
A strandolóktól kevésbé háborgatott részen tanyázó rákok sem voltak túl szégyenlősek. Legalábbis az a példány, amelyiket sikerült üldözőbe vennem, és nem talált menedéket. Ilyenkor felveszik a “Na gyere, vazze!” – pózt, és igyekeznek félelmetes ellenfél pózban megmerevedni, rémisztő tekintettel:
Természetfotós tehetségem mellett igyekeztem sportriporteri képességem is megcsillantani, ha már a szörfözést ez alkalommal kihagytam.