november 17.
Kiürült az egész kéró:
Úticélunk Tortuguero!
Buszról buszra, onnan hajó,
Banánebéd még itt sem jó.
Tehát elutaztunk múlt héten a Tortuguero NP-ba, meglesni a teknősöket. Nagyon érdekes hely, eleve már az odaút is kalandos, két buszátszállás után az út utolsó része hajóval fogy el, ráadásul Banános Joe hajójával. És tényleg: beszálltunk a kis csónakba kb. 20-an, majd mellettünk egy tanker indult az elzárt faluba (az ott hátul mind gáz):
Az úton láttunk krokodilokat, az egyiknek a szemét lepkék lepték, de nem sikerült lefényképezni, mert nem. Nórit viszont igen, amint a dzsungel hajón kócolódik:
A parton sétálva Nóri fáról ugrott, majd láttunk egy madarat, a két kép valahogy összetartozik:
A teknősökkel tök nagy szerencsénk volt, mert épp kikeltek, ráadásul délután (külön frankóság, mert ezek normálisan éjjel bújnak elő). A sok turista csak nézett, mikor Nóri feltette őket a tűzre bográcsos magyaros becsináltnak.
Valójában nem fő teknős,
Aranyos kis teknős nem sős.
Fényképezzük, nézegetjük,
Sánta rímet farigcsáljuk.
Van itt felülnézeti kép is:
A hely egyik legfrankóbb programja a dzsungeles kenutúra.
Csendben suhanó kajmán,
Lapít a mocsár alján.
Állva napozó teknős,
Feszít az ágon, nem nős.
Félúton az egyik másik hajó egyik lányának egyik fényképezőgépére rátelepedett egy piros szemű béka. Ezt is lefényképezőception-öltük.
A parti séta teknős híján különböző pótcselekvésekkel telt. Erről szóljon most a következő két kép.
Nóri a gondolán
Kettőt sem gondolván
A rudat megfogta,
Hajóját nem tolta.
Orrán a virággal,
Háttérben sok ággal,
Gondolja, vicces lesz,
Eredményt webre tesz.
Project Costa Rica 