Vecsésalsó, Vangelis, Vidámság

Vecsés alsó jelenti, hogy a savanyúság üzem beindult, a határon túli magyarok az ötéves tervek korszakát megszégyenítő sebességgel termelik a kovászos uborkát és a savanyú káposztát. A minőséget a bajszos néni a Lehel-piac második emeletéről megvizsgálta, és elismerően csettintett sokatízlelt szájával. Kérem, innen beszéljenek magukért a képek:

Vecsés 1.0: a kovászos uborka helyes elhelyezése egy edényben

Vecsés 2.0: a savanyított káposzta helyes elhelyezése négy edényben (a gigakancsó lemaradt a képről, de ott van)

A parton a helyzet változatlan, Nórit vagy épp művét különböző képeslapokon lehet megfigyelni. A képeket úgy kell nézni, hogy közben az alábbi zene szól.

Vangelis/1: Santa Maria

Vangelis/2: a bokasüllyedés meghódítása

Ide egy borzalmas szóviccet akartam írni, de ez egy mosómedve.

A nemzeti parkbéli Leguanus Giganticus Costaricense hétköznapi egészségügyi sétája közben a parton.

Acus Falacus (vö. Falakó Ákos) természetes közegében

A VB-ről pedig itt nem lehet nem megemlékezni. Utcán ugrálós, táncolós, teherautó platón sörözős mulatság. Ha a legközelebbi VB-n a legjobb 8 közé akarunk jutni, mint magyar válogatott társadalom, társadalmilag javasolt az öröm ezen formájának elsajátítása.

Nóri örül, az Imperial melegszik

Mindenki örül, a gyerekek már a meccs alatt elkezdtek focizni.

Ha tudod mi ez…

…ne nézz rám bután.

 

Határon túli magyarok

május 14.

Plusz: mivel nem találtunk semmilyen értelmes savanyított dolgot, a kezünkbe vettük az irányítást. Az alábbi képeken a savanyú káposzta készítési fázisai.

Készül a káposzta

Nóri káposztát tapos

Lenyomják a kövek

Plafon, Norma szivarja, enyhe jobb

június 13.

Két hete újra itt. Már majdnem bejutottunk a nemzeti parkba, de miután Nórit áthajtottam Hádész Poszeidónján, és végre elérkeztünk volna a hét szilvafa által keretezett Elízium partjára, a park őr kedvesen mosolyogva visszazavart minket a nagy népi strandra (Purgatórium). De legalább láttunk két barátságos leguánt.

Azóta Nóri szörfözik, sőt (a’la Mici) a szörfök Nóriznak

Csak így, kanyarban

, és vettünk egy saját deszkát, ami elsőre nem tűnik gigantikus lépésnek, azonban ezzel (és a ma megvásárolt porszívóval) a mobilitásunk lényegében elhanyagolhatóra apadt. Úgyhogy gyorsan meg is szereltem a teraszon a villanyt, és a San Jose-i vásárfiát felaggattuk a plafonjára. Ecce:

Hangulatos plafon

Ezután pedig frankó lepedők alatt reggelizhetünk. Az alábbi kép illusztráció, a jólétünk látszatának fenntartása érdekében (a mosoly dramatizációs eszköz):

Mindennapi reggeli

Hajmeresztés Cynthia módra, a művésznő elégedett mosollyal nyugtázta a fehérfűzős Jetta-mat

Esik, de jól. Ezért jöttünk!

A képen én a háttérben hunyászkodok. Nórihoz tartozik mind a fókusz, mind a teljes komment. (köszi, Huba)

Parton chill, rajzolni se lehetett volna szebbet

Ez nagyon jó.

Part, szörf, állatkert

A naptejjel való spórolás, valamint az esőben is jó szörfözni életérzés jegyében a tegnap délutánt a parton töltöttük.

Aligharmincfokos télies idő

Tél

Úgy tűnik, a majmok is kedvelik a borús időt – legalábbis a kapucinusok egy kb 10 fős klikkje.

Magasból leső

Jobbra néző

Közlekedő

Guberáló

Csúnyán néző

 

Zsákmányra bukkanó

A strandolóktól kevésbé háborgatott részen tanyázó rákok sem voltak túl szégyenlősek. Legalábbis az a példány, amelyiket sikerült üldözőbe vennem, és nem talált menedéket. Ilyenkor felveszik a “Na gyere, vazze!” – pózt, és igyekeznek félelmetes ellenfél pózban megmerevedni, rémisztő tekintettel:

Gyerehamersz!

Hágrrrrrrrrr

Természetfotós tehetségem mellett igyekeztem sportriporteri képességem is megcsillantani, ha már a szörfözést ez alkalommal kihagytam.

Hullámot türelmesen váró

Majdnemsiker

Remekül időzítő…

…pompás hullámot elkapó…

…hátán lazán a partig utazó